Ezúttal magyar könyveket mentettek Montreálban

Mint ismeretes, kétezer magyar könyv került a kukába idén februárban, amely videó bejárta a magyar sajtót is. Később kiderült, hogy a Magyar Otthon, vagyis a montreáli Foyer Hongrois menedzsere szerint csak a használhatatlan könyvek kerültek megsemmisítésre. Bármilyen könyv kidobásának látványa fájdalmas, éppen ezért most örömhír, hogy alig több mint egy hónappal a könyvek kidobálása után, most könyvmentésről adhatunk hírt, melyet Bede-Fazekas Zsolt torontói rádiós, kulturális szervező tett közzé.

Talán volt értelme bemutatni a könyvekről szóló szomorú hírt a Kanada Világa portálon, úgy hogy párhuzamosan a megoldás lehetőségéről is hírt adtunk, hogy a diaszpóra könyvei egyébként megmenthetőek, melyekről ITT és ITT írtunk, továbbá hivatkoztunk ERRE , valamint a A 2013. november 6-i Magyar Diaszpóra Tanács III. ülésének zárónyilatkozatát is ajánlottuk. 

Alább Bede-Fazekas Zsolt facebook jegyzete olvasható teljes egészében

„Kétezer magyar könyvet dobtak ki Montreálban – Felszámolták a Magyar Otthon könyvtárát” címmel jelent meg egy írás február másodikán, az elektronikus Kanadai Magyar Hírlap felületén.
A cikket Christopher Adam jegyzi, aki e-mailben is megkeresett, hogy felháborodását kifejezze.

Na, nem rám volt mérges, hanem azokra akik kidobták a könyveket, de mivel miénk a nyugati diaszpóra utolsó még lélegző magyar könyvesboltja, ezért megszólított lettem az ügyben: „…Felszámolták a montreáli Magyar Otthon könyvtárát úgy, hogy kétezer magyar könyvet dobtak a kukába. A fotó különösen döbbenetes, de a történet is. Gondoltam, mint könyvesbolt tulajdonos ez a hir érdekel…” – írta Christopher Adam.

Igen, érdekelt és engem is megdöbbentett a látvány, jóllehet mint könyvesbolt tulajdonos nagyon jól tudom, hogy ennél sokkal több könyv megy a diaszpórában pocsékba, és a jelenkori olvasási szokásoknak (nem olvasás) köszönhetően a helyzet csak egyre rosszabb lesz.
Ráadásul a diaszpórában azzal is szembe kell néznünk, amit már Márai Sándor észrevett;
„Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek Toldi-t olvasod és azt feleli: oké.”
S a helyzet nem hogy javulna, de Márai óta sokkal rosszabb lett!
Intézményeink megteltek a lassan „haszontalanná” váló könyvekkel, és akinek szabadulnia kell a nyomtatott termékeitől, az kétségbeesetten szaladgál fűhöz-fához, hogy ne kelljen a szemeteskonténert választania.

Nos, mindezek ismerete mellett szakadt rám Christopher jogos felháborodása, a konténerben tornyosuló 2000 db. könyv képével!
Amit egyébként jómagam nem osztottam meg azon elgondolásból, hogy minek a rossz hírt nagydobra verni, hiszen tán még az elkövetőknek is lelki tusát okozott a tett s a látvány.
A híradást viszont azonnal megosztotta a helyi magyar tévé, s egyéb magyar tulajdonban lévő oldalak.
így pillanatok alatt szétfutott a hír, és mérges honfitársak tömegének keze szorult ökölbe mikor nem éppen hízelgően gondoltak a montreáli magyarokra.
Szóval ez volt februárban.

Március 20-án viszont az történt, hogy kedves barátunk Orbán Nagy Enikő újabb könyves-képeket osztott meg a montreáli Csillagösvény Egyesület facebook oldalán.
Alattuk egy levélkével:
„Hiteles hírek a montreáli öregotthon könyveinek sorsáról”

Tisztelt Címzettek!

Tudomásukra szeretném hozni, hogy március 12-én sikerült a Magyar Otthonból (Foyer Hongois) elszállítani 60 dobozt, ami több mint 2500 megmentett könyvet, folyóiratot tartalmazott.
A montreáli magyarság nevében köszönettel tartozom Dányi Évának, az Országos Széchényi Könyvtár Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó osztály vezetőjének a lelkes segítségért, útmutatásért, és mert a lehető leggyorsabban lehetővé tette a szállítást.

A munka oroszlánrészét végző két embernek, Bedross Angyal könyvtárosnak és KCSP ösztöndíjasunknak, Nemes Csillának külön köszönöm a kitartást, a fáradságos munkát, ami a 60 doboz könyv átnézésével, dobozolásával és címkézésével járt.

Baráti üdvözlettel,

Nagy Enikő
Csillagösvény Egyesület
Montreal

Enikőtől megtudtam, hogy ez a lelkes kis csapat már hosszú ideje dolgozott azon, hogy a halálán lévő könyvtárból kimentsék a jó állapotú, értékes köteteket, folyóiratokat, levéltári dokumentumokat.
De, a lényeg a lényeg; ez a hír nem látszék oly izgalmasnak s nem terjed mint a pestis, legalábbis nem látom, hogy azon portálok melyek oly buzgón és gyorsan osztották a 2000 darabos kukás képet, most rácuppannának a 2500 darab nyomtatott terméket tartalmazó dobozok képeire.
Gondoltam, elvégzem helyettük is a kísbírói feladatokat, és dobpergés közepette közhírré teszem, hogy le a kalappal a montreáli magyarok értékmentő munkája előtt!
Hálás köszönet, a könyvek s szerzőik nevében!

„Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.”
Tamási Áron