Blogoló | Amit az újságok írnak..

 Ha úgy kb. velem egykorú vagy (és éltél Magyarországon) emlékezned kell arra a Lujza és Jenő kabaréra, amikor is a poénkodás onnan indult, hogy Lujza olvasott valamit, amit sürgősen meg kellett osztania Jenővel, (Jenő, azt írja az újság,…), aztán a párbeszédükből rövidesen mindig az derült ki, hogy Lujza az olvasottakból valamit nagyon – nagyon félreértett. pl.:

Na, ez a körmönfont, tekervényes eszmefuttatás azért volt, hogy bevezessem azt a figyelmeztetésemet, hogy amit írok az az én véleményem, vagy olvastam, hallottam valamit és a hallottakból ezt raktam össze. Nincs nálam a bölcsek köve! (Ezen most egy csöppöt sem lepődtél meg, ugye?) Mint minden írás, (az enyémek is) szubjektív, lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Vagyis mindez csupán „írói munkásságom része”.

Honnan az idézet? Piros pont, és T. mamis dicséret annak, aki megírja a helyes megfejtést!

(Kicsit segítek, tőle…)

Tehát összegezve: amit írok, azt lehet elfogadni és lehet másként gondolni. Lehet egyetértően bólogatni és lehet vitatkozni. Egyet nem lehet: mindig mindenkinek közömbösnek maradni! Mert akkor előbb utóbb vége a mesének! Ha nincs inspiráló esemény megáll a folyamat…

(Jut eszembe ez a „közömbösség” a mai Magyarország egyik legfontosabb szava. Mert ez van, közömbösség! (és apátia, meg beletörődés, cinkosság és megalkuvás… ) Persze nem biztos, hogy ez csupán kis országunk jellemző szava, lehet, hogy a világ lett ilyen!?

No, erről majd egyszer máskor…

Barátságos üdvözlettel:

T. mami