Kézfogás – közös éneklés Kanadában Trianon 100. évfordulóján

Kézfogás – határon innen és túl. Határokon átívelő közös éneklésre hívta Szarka Tamás, a Ghymes együttes énekese a Nemzeti Összetartozás Napján a világ magyarjait. A kezdeményezéshez Kanadában is sokan csatlakoztak, így a nagy távolságok dacára, Torontótól Vancouverig sok településen énekelték együtt kanadai magyar gyerekek a magyar összetartozás himnuszát, a Kézfogás című dalt a MagTV Magyar Kulturális Magazin szervezésében.

KÉZFOGÁS – Közös éneklés Kanadában Trianon 100. évfordulóján

KÖVESSY ZSOLT riportja 

Énekpróba egy napsütéses vasárnap délelőtt a kanadai Hamiltonban Nagy Ila tanítónő házában.

Az Arany János Magyar Iskola diákjai hangolnak és egymásra hangolódnak, mielőtt felvételre kerül Szarka Tamás dala, a Kézfogás.

A hamiltoni magyar gyerekek is nagy lelkesedéssel csatlakoztak a közös énekléshez Trianon 100.évfordulóján.

– Fontos a magyarságom, mert egy részem nekem, s mindenki, akinek van egy esélye, meg kéne tanulnia ezt a nyelvet, mert egy szép nyelv. Ha nehéz is, szép, és megéri – véli Smucz Emma. – Itt vagyunk mind együtt, és ez is segít ,hogy mindenki megtanulja jól a nyelvet, és nagyon élvezetes mind együtt felfedezni ezt a kalandot, ami a magyarságunk. 

Smucz Emma, és kishúga, Flóra, valamint Pendli Borsika és Muresan Stefani nemcsak a magyar iskolából ismerik egymást, de együtt néptáncolnak, cserkészkednek és rendszeresen fellépnek a helyi magyar közösség rendezvényein.

– Szüleim csak magyarul beszélnek, nekijek nagyon fontos, hogy majd az unokájuk is tudjon velük magyarul beszélni, és hogy meglegyen a magyar kultúra a családunkban – meséli Muresán Stefani.

A Szent Erzsébet gyermekkórus tagjai Torontóban a katolikus templomban gyakorolják a dalt a szülők segítségével.

Felvétel itt is és az Ontario tó partján is készül, a nagyváros impozáns épületeivel a háttérben. A torontói gyerekek is nagy örömmel vesznek részt a közös éneklésben.

Tóth Krisztina harmadgenerációs magyar, már az édesanyja is itt született. A nagyszülők fontosnak tartották, hogy távol az óhazától is továbbadják a magyarságtudatot és néphagyományokat a családban.

– Gyökerek nélkül olyanok vagyunk, mint a gyermekláncfű szirmai, melyeket egy nagyobb szél felkap és elsodor – osztja meg gondolatát a magyarságáról Krisztina, a Helikon Gimnázium tanulója. – Szerintem nem az határozza meg a nemzetiségedet, hogy melyik országban élsz, hanem az, hogy a lelked mélyén minek érzed magad. 

Pál Dóra szülei a Székelyföldről származnak, és kora gyermekkorától beléoltották a népi kultúra szeretetét:

– Nagyon fontos a magyar néptánc és a magyar népdal. Mert így nem felejtsük el, hogy kik vagyunk, magyarok vagyunk. Mert ez nagyon fontos, mert mi olyan messze vagyunk, nem felejthetjük el honnan jöttünk. És azért mert mint a régi jóbarátok, egyet mondunk, egyet gondolunk.

Buda-Gödri Olívia, Gulyasik Ariána, Gulyasik Liliána, Pál Dóra és Tóth Krisztina a Szent Erzsébet Katolikus Templomban

A nyolc éves Buda-Gödri Olívia édesanyja erdélyi, édesapja Clevelandban született magyar. Büszkén szavalja Pósa Lajos: Magyar vagyok című versét a magyar rendezvényeken, ünnepségeken.

– Én Kanadában születtem de magyarnak érzem magam. A családban szüleimmel, nagyszüleimmel mindig magyarul beszélünk. Nagyon szeretek magyar iskolába járni, magyar verseket, éneket tanulni, néptáncolni, és cserkészetbe járni – meséli Olívia, a Szent Erzsébet Magyar Iskola másodikos tanulója. – Örülök, hogy beszélem és értem a magyar nyelvet, mert így a magyarországi és erdélyi rokonaimmal beszélhetek az anyanyelvemen. Sok magyar barátom van, és fontos nekem megtartani és ápolni a magyarságomat. 

Bár a Gulyasik testvéreknek csak az édesanyjuk magyar, a magyar nyelv és kultúra meghatározó az életükben.

– A torontói magyar közösség sokat számít nekem, mert sok barátnőm van a magyar iskolában és a Kodály néptánccsoportban – mondja Ariana, aki szintén a Szent Erzsébet Magyar Iskolába jár szombatonként. – Szeretek szavalni verseket, de sajnos, az angol iskolában nincs olyan, hogy versmondás meg versszavalás, szóval ez egy nagyon különleges dolog.

– A hagyományokat nem ápolni kell, mert nem beteg, nem őrízni hiszen nem rab, hanem meg kell élni – vélekedik Liliána, Gulyasik Ariana nővére. – Ugyanez vonatkozik a nyelvre is. Aki fontosnak tartja a magyar identitását annak meg kell élnie, és mindennap gyakorolnia kell, mert ez összetart minket.

A kanadai szervezők felhívására az ország minden részéből jelentkeztek iskolások, családok a közös éneklésre.

London, Niagara, Windsor, Montreal, Calgary, Edmonton, Sasketoon csak néhány hely Kelet és Nyugat Kanadában, ahol felcsendült a magyar összetartozás himnusza ezekben a napokban.

A beküldött videókból egy kanadai közös éneklős videót is összeállítanak a szervezők. 

Forrás: 

http://magtv.ca/index.php/magtv-riport/861-kezfogas-kozos-enekles-kanadaban-trianon-100-evfordulojan