Home | Hírek | Kanadából | A kelownai Raic-Varga családnál jártunk

A kelownai Raic-Varga családnál jártunk

A Karácsony családi ünnep. Egy család egységét pedig leginkább a családi szokások, rítusok határozzák meg. Az ünnep lényege, hogy eltér a hétköznapoktól. De az, hogy miben és mennyire, az már rajtunk múlik. Az ünnepek hidat képeznek a nemzedékek között és összekötik a családtagokat, barátokat még akkor is ha országhatárok, vagy akár egész földrészek választják el őket egymástól. Ezen gondolatok jegyében kerestem föl Kanadában, Kelownában kedves barátainkat, földijeimet, az ugyancsak Temerinből kivándorolt Raic Varga családot.

A Raic-Varga család: Christopher, Kendra, Ljubo és Eleonóra

Bevallom, hogy az ünnepek táján érezzük a legjobban, hogy nagyon hiányoznak a Temerinben és a kanadai Windsorban élő szüleink – kezdi a beszélgetést Raic-Varga Eleonora. Ilyenkor mindannyian- férjem Ljubo és gyermekeink, a 22 éves Christopher, meg a 19 éves Kendra – mindig elérzékenyülünk, hiszen fogadott hazánkban, a karácsonyi családi együttlétnek különösen nagy hagyománya van. Talán ezért is alakult ki bevált szokássá nálunk, hogy Szent estén, rendszerint vendégül látunk egy- két olyan ismerőst vagy fiatalt, akiről tudjuk hogy magányosak és egyedül töltenék a Karácsonyt. Felemelő érzést jelent számunkra örömet szerezni, hátha még a magyar ünnepi vacsora is ízlik nekik.

 

Ez azt jelenti, hogy otthoni ízek kerülnek az asztalra?

De még mennyire. A szokásokat betartva ilyenkor nagyszüleim és szüleim receptjeit szedem elő. Lesz majd mézes alma, mézes dió, mákos guba, a sült pulykához malachoz, fokhagymás krumpli püré, sült paprika, káposzta, orosz saláta és nem marad el a mákos a diós bejgli, de meg a krémpite sem. A vacsora után elmegyünk az éjféli misére, majd másnap Karácsony napján, szokásunkhoz híven egész nap pizsamában maradunk és csomagbontással, társasjátékkal, tévézéssel múlik el az ünnep. Természetesen a Skype-on keresztül a szüleinket is felkeressük és hosszasan elbeszélgetünk velük. Bevallom, ilyenkor legtöbbször sírunk is, meg nevetünk is.

26 éve éltek Kanadában, éppen elég idő ahhoz, hogy reálisan felmérjétek jól döntöttetek-e vagy sem.

10 évig az ontariói Windsorban laktunk, ott ahol édesanyamék meg öcsémék élnek. De annak ellenére, hogy mindkettőnknek kiváló munkája volt, nem szerettük az autógyártásáról ismert amerikai határmenti várost. Ennek több oka is volt. Először is mert éghajlata rendkívül szélsőséges, kemény hideg, havas telekkel, párás nyarakkal, nem éppen egy vonzó város. Detroit közelsége a bűnözés miatt, a közbiztonság igencsak alacsony szinten van, s végül a kanadai autóipar lerongyolódásával egyre inkább növekszik a munkanélküliség is. Persze ehhez még hozzá kell tenni, hogy ipari 

 

városként a levegő szennyezettsége már szinte minden határt felülmúlott. Ismerőseinktől tájékozódtunk az Okanagan tó völgyéről, Kelownáról a híres turista paradicsomról, ami szerintünk a legszebb és legegészségesebb környezet Kanadában. Hosszas töprengés után határoztuk el, hogy ideköltözünk. S nem bántuk meg, mert jól feltaláltuk magunkat. Férjem Ljubo a fafeldolgozásban, egy óriási fűrésztelepen kapott munkát, én pedig több éven át a tanügyben dolgoztam, a szellemileg fogyatékos diákokkal foglalkoztam. Most már itthon a házunkban működő irodánkat vezetem, tudniillik új üzleti vállalkozásba kezdtünk és a szervezési, adminisztratív munkák rám várnak.

 

Az állandó munkaviszony mellet, új üzleti vállalkozás? Hogyan lehet mindkettőben helytállni?

Csakis temérdek áldozathozatal árán, kemény munkával, jó üzleti érzékkel és kockázatvállalással lehet előre haladni-mondja ki szinte egyszerre a házaspár. Kedvező bank hitelek igénybevételével befektetésként, olyan nagyobb méretű lakóházakat vásárolunk meg, amelyekben két lakást alakítunk ki és túlnyomórészt saját magunk, vagy szakemberek segítségével feljavítjuk, kitatarozzuk, majd bérbe adjuk 

őket- veszi át a szót Ljubo, a férj. Kedvező éghajlata és gazdasági vonzása miatt sokan költöznek más vidékekről Kelownába, nagy a lakáshiány, különösen az idegenforgalmi idényben. Ennek felismerése adott ötletet ahhoz, hogy bérbeadással foglalkozzunk. Idáig, sikerült négy lakóházat és két lakást megvásárolnunk és azokban összesen tíz család él. Mindez természetesen temérdek gonddal jár, de ennek ellenére megéri, szépen jövedelmez és családunknak kényelmes életszínvonalat biztosít. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a feleségem nemcsak kiváló édesanya, hanem remek üzleti érzékkel megáldott személy is, akivel karöltve igyekszünk minden gondot megoldani. Ám, megtanultunk a kapitalista üzleti világban nyerni és veszíteni is-mondja Ljubo.

 

Jólét, pénz, jövedelmező ingatlanok. Vajon elég-e mindez a boldogsághoz?

Nem, bizony, még véletlenül sem elegendő-válaszol Nóra. Nagyon hiányoznak a szüleim a testvérem, a család. Bevallom, hogy mindkettőnk agyában megfordult már a hazaköltözés gondolata. Ám amikor tíz évvel ezelőtt odahaza jártunk, többhavi ottartózkodás után megszületett a végleges döntés. Maradunk Kanadában és igyekszünk mielőbb gyökereket ereszteni fogadott hazánk földjén. Elsősorban gyermekeink jövőjét tartottuk szem előtt. Tövises volt az út, tele megpróbáltatásokkal, nem kaptunk senkitől sem anyagi támogatást, saját erőnkre kellett alapozni. Így jutottunk el addig, ahol most vagyunk, s nagyon büszkék vagyunk rá. A közelmúltban egy népszerű kanadai üzleti magazin is beszámolt a rövid időn belül elért sikereinkről.

Emlékszem, édesapám tapasztalt üzletemberként sokszor mondogatta: “Lányom, az üzlet az első és nem veheted le a szemed róla, egy percre sem. Rájöttem, nagyon igaza van. Szüleimtől nagyon sokat tanultam az üzleti fogásokról. Bár Windsorból édesanyámék gyakran meglátogatnak bennünket, Temerinben élő édesapám betegsége miatt, már nem vállalhatja a fárasztó utazást. Bízom abban, hogy megérti amiért elfoglaltságunk miatt csak ritkán látogathatunk haza. Hiába, óriásiak a távok, 18 órai repülőútra vagyunk az Óhazától – fejezi be a beszélgetést könnyeivel küszködve Raic Varga Eleonóra.

Igen, sajnos ritkán találkozhatunk a szeretteinkkel. Ez a szomorú valóság, s keserű ára az emigrációs életnek. Ám, bizton állítjuk, hogy a szülők, rokonok és a barátok iránti ragaszkodásunkat, szeretetünket mindig a szívünkben hordozzuk. S ha másként nem, akkor hát álmainkban gyakran otthon járunk, velük vagyunk. Kiváltképpen ilyenkor Karácsony táján, amikor felidéződik bennünk Márai Sándor egyik szívet-lelket melengető gondolata:

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.”

Móricz Lajos, Napjaink kanadai magyar családi magazin

 További hasonló írásokat, történeteket olvashat a NAPJAINK című Kanadai Magyar Családi Havilapban. Hírek, riportok, színes írások, orvosi és népgyógyászati tanácsok, tudomány, történelem, irodalom, keresztrejtvény, humor, gyerek oldal. Megjelenik minden hónap második felében.

Évi előfizetés: 50 dollár
Telefon: 250 768 099 | Email: moricl@telus.net

Facebook: Napjaink Magazin

Első kanadai-magyar térképes üzleti és hirdető hálózat


VIDEÓS CIKKEK


Kanada Világa hírportál