Sajnálatos módon nem a szépsége, hanem éppen a csúnyasága miatt kezd lassan világhírűvé válni a város ünnepi fája. Először „csak” Kanada legnagyobb karácsonyfája címét, utána Észak-Amerika, majd a világ legnagyobbja titulust célozta meg, aztán mindezt megfejelve egyenesen a Rockefeller Center világhíres és tradicionális ékességét, a New York-i karácsonyfát szerették volna felülmúlni Montreálban. Amikor Denis Coderre polgármester ünnepélyesen átadta azt a városnak, akkor nagyon sokaknak le is esett az álla. Na nem a gyönyörtől, hanem attól a csúnyácska látványtól, amire nem számítottak a montreáli polgártársak, hiszen egy hatalmas és szépséges „rockefelleri” fa víziója élt bennük. A helyiek karakteres véleménye szerint azért a kontinens legrondább fája címért még eséllyel pályázik, mások szerint viszont legalább hiteles és eredeti.
A Rockefeller Center fáját New Yorkban Swarovski kristály ékesíti és nagyjából 28 méter magas. 83 éve tradicionálisan az egyik legszebb Karácsonyfa a világon, melyet gondosan választanak ki, mielőtt felállítják a téren. Nagyjából 100 ezer dollárt (USD) költenek rá, hogy végül helyére kerüljön és így nézzen ki:
Ez a New York-i
Méretében a montreáli fa majdnem eléri a New York-i testvérét, és Kanada egyik legmagasabb karácsonyfája így is a maga kb. 26 méterével. A Place des Arts-nál felállított fával nem is ez a baja az utca emberének. Egyszerűen bűn rondának, kínosnak és kellemetlennek tartják a „Canadian Tire” kereskedelmi cég logóival díszített tűlevelűt. Azért voltak olyan montreáliak is, akik védelmükbe vették a sajátjukat, de nyilvánvalóan ők vannak kevesebben.
Ez a montreáli
A városvezetés is tisztában volt azzal, hogy nem egészen úgy sikerült a karácsonyfa-project, ahogyan azt a legjobb szándékkal elképzelték, mert a hivatalos közösségi oldalakon nem is dicsekedtek sem a méretével, sem a fotójával eleinte. Nem úgy mint az utca embere. Ők bezzeg ellepték az Internetet a gúnyos posztokkal, és nekiestek a saját karácsonyfájuknak, melyet Charlie Brown (Snoopy gazdája a rajzfilmben) szegényes kórójához hasonlítanak, csak éppen nagyra nőtt verzióban. Az ünnepi fa formátlanságán túl a díszítés is kiverte a biztosítékot. Noha tudvalevő volt, hogy a Canadian Tire kereskedelmi cég szponzorálja a faállítást, de hogy ilyen fantáziátlanul telebiggyesztik a saját logójukkal az már csak hab a tortán.
Este sötétben a világítással azért nem is olyan szörnyű, igaz?
Most már saját twitter fiókja is van a „meg nem értett tűlevelűnek”, mely lassan tényleg világhírűvé kezd válni
Hozzászólások pro és kontra:
- „Fel a fejjel Kanada! Ez még mindig jobb, mintha az országod Trump-ot választotta volna meg elnöknek, vagy éppen BrExit-el.”- Becca Sager, facebook
- „Ha azt gondoltad, hogy Montreál nem tud szégyenteljesebbet alkotni, akkor vess rá egy pillantást a fánkra, mely a NYC fájával akar versenyezni” – Cassandra, Twitter
- „Ez a fa olyan mint a Rockefeller Center fája az ünnepek után, mikor kezd sorvadni, meghal és szétesik.” – Jillian Henry, facebook
- „A torontói Eaton Centerben felállított fa nagyobb mint a New York-i, úgyhogy Amerika bekaphatja”- Samantha Elizabeth, facebook
- „Valaki megtudja mondani, hogy a mi karácsonyfánk miért néz ki úgy, mint egy merevedési zavarral küzdő nemi szerv?” – Natalie, Twitter
- „Héé Montreáliak! Tetszik a fátok, olyan mint Charlie Brown fája. Tök egyedi!!” – Halbeerz, Twitter
- „Amikor világít, akkor csodálatosan szép ez a fa. Nem kell tökéletesnek lennie a Karácsonynak. a Csillag azért hiányzik róla” – Carolyn Jameson, CBC hozzászólás
- „Ez nem is olyan rossz, de tényleg! Lehet, hogy csak egy kis szeretetre van szűksége” – Coco Tuce, Instagram
Rengeteg vélemény van a csúnyácska fáról, többnyire negatívak, de a montreáli Marie-Elaine Labelle világít rá arra, hogy miképpen nézzük helyesen, és lássuk pozitívan a fát:
-
„Szerintem ez gyönyörű, különösen azért mert IGAZI. A 100 ezer dolláros Rockefeller Center fájával összehasonlítva – amely ékszerekkel és hamis ágakkal van felturbózva, hogy nagyobbnak és tökéletesebbnek tűnjön – a miénk legalább valódi, és tükrözi a Karácsony HITELESSÉGÉT” – Marie-Elaine Labelle