A montreáli vérengzés feldolgozhatatlan trauma 26 év elteltével is (+video)

  1989. december 6.-án szörnyű tragédia színhelye volt a montreáli Egyetem műszaki kara (École Polytechnique de Montréal), ahol egy nőgyűlölő ámokfutó 14 tanulót ölt meg és még tizenhármat megsebesített, majd magával is végzett. Számtalan iskolai lövöldözés történt a világban azóta is, de a montreáli annyiban más minden eddiginél, hogy a tettesnek határozott célpontjai a nők voltak. Két évvel később ezt a napot a kanadai Parlament a nőkkel szembeni erőszak elleni napnak nyilvánította.

Marc Lépine – az ámokfutó

Az események sora

Az ámokfutó az apai ágon algériai, anyai ágon québeci 25 éves Marc Lépine volt, aki délután 5 óra magasságában egy automata Mini-14-es fegyverrel és egy vadászkéssel lépett be az iskola épületébe, majd egy ideig a második emeleten várakozott. Tíz perccel később aztán belépett az egyik terembe, ahol körülbelül hatvan hallgató lehetett és mindenkit felszólított arra, hogy hagyja abba amit éppen csinál. A jelenlévőket nemek szerint különválasztotta a terem két oldalára, férfiakat jobbra, a nőket balra tessékelte. Eleinte senki nem mozdult mert azt hitték, hogy ez csak egy tréfa. Lépine a mennyezetbe lőve nyomatékosította azt, hogy szó sincs viccről.

 Ennek hatására a megrémült tanulók engedelmeskedtek és a mintegy ötven fiút kitessékelte a teremből, ahol végül kilenc lánnyal maradt magára. Tőlük megkérdezte Lépine, hogy tudják-e miért vannak most itt? A lányok azt mondták, hogy „nem„, mire Lépine dühösen azt felelte, hogy „A feminizmus ellen küzdök!„

Nathalie Provost napjainkban

Az egyik lány -Nathalie megpróbálta elmagyarázni, hogy ők csak mérnök hallgatók akik nem harcolnak a férfitársadalom ellen. „Mi azért tanulunk itt, hogy normális életet élhessünk.” Lépine-t nem hatotta meg a győzködés, és azt felelte, hogy: „Nők vagytok, mérnökök lesztek és így mindannyian feministák vagytok! Utálom a feministákat!!” Ezt követően balról jobbra sortüzet nyitott a lányokra, akik közül 6-an azonnal életüket vesztették. (Nathalie négy lövést kapott, egyet a homlokán és hármat a lábain, de életben maradt)

A kitessékelt férfiak az ajtó előtt hallották a lövéseket és segítségért rohantak.

 Lépine kilépett a folyosóra és tovább folytatta a vérengzést, ahol három diákot megsebesített, majd betért egy másik terembe is, de ott kétszeri próbálkozásra sem sült el a fegyvere. Ekkor újratöltötte a tárat és belelőtt háromszor az ajtóba, de az addigra bezárkózott lányhoz így sem sikerült bejutnia. Közben többen visszatértek az első tanterembe, hogy segítséget nyújtsanak az ott maradt kilenc lánynak, de a vérbe fagyva csupán három lányt találtak életben (köztük Nathalie-t) akik eltorzult, fájdalommal teli hangon sírtak, jajgattak.

Az áldozatok emléktáblája

 Lépine, hogy ne vesztegesse az időt tovább haladt a folyóson, ahol ismét megsebesített egy tanulót és az ajtó üvegablakán keresztül megölte a túlórázó pénzügyi iroda dolgozóját, aki épp kétségbeesetten próbálta magára zárni az ajtót. Ezt követően lement az első emeleti étkezőbe, ahol mintegy száz ember gyűlt össze. A tömeg menekülni kezdett, de itt egy újabb nővel végzett, egy másik hallgatót pedig megsebesített. Az étkező egyik raktárhelyiségében két nő bújt meg, akiket agyonlőtt. Egy férfi és egy női hallgatót felszólított, hogy jöjjön elő az asztal alól, akik engedelmeskedtek és csodával határos módon ők életben maradtak. Az ámokfutó ezután felment a harmadik emeletre, ahol egy nőt és két férfit ismét megsebesített. Egy újabb terembe belépve folytatta a vérengzést, ahol még tartott az előadás. Itt ismét lövöldözésbe kezdett. A földre rogyó, ekkor még élő Maryse Leclair segítségkérésére Lépine mellé ült, lassan kihúzta a vadászkését és hidegvérrel szíven szúrta a lányt, majd még kétszer belé döfött, aki azonnal életét vesztette.

 Ebben az időben a rendőrség már a földszinten készült bejutni az épületben és eközben valaki a tűzjelző riasztót is beindította. Teljes káosz és rémület lett úrrá az épületen belül.

Lépine ekkor állt meg és felkiáltott: „a fenébe„, majd szépen lassan maga ellen fordította fegyverét és fejbe lőtte saját magát, hátrahagyva még hatvan darab lőszert. Forró fém, puskapor és friss vér szaga járta be a levegőt. A teremben nem mert senki moccanni sem, mire a jelen lévő professzor elcsukló hangon mindenkit az előadóterem elhagyására szólított fel, és kérte a tanulókat, hogy ne nézzék meg a lövöldöző holttestét. A húsz perces szörnyű mészárlás ezzel ért véget, amelyben végül 14 lány vesztette életét, és további kilenc lány és négy fiú sebesült meg. Azok a szemtanúk akik látták a fegyverest úgy számoltak be róla, hogy egyáltalán nem tűnt őrültnek, inkább olyannak mint akinek egy remek napja van.

Az ámokfutó és Maryse egymás mellett

 Az áldozatok hozzátartozói közül elsőként hivatalból a montreáli rendőrség kommunikációs igazgatója -Pierre Leclair érkezett a helyszínre, aki az épület előtt interjút adott a sajtónak, aztán később az épületbe jutva meglátott egy fiatal női holttestet. Döbbent csend. Nem akarta elhinni amit lát, ezért odarohant a vérben úszó testhez. Ekkor vált számára világossá, hogy Maryse, a saját lánya is az áldozatok között van, akit az ámokfutó lelőtt, majd többször meg is késelt.

„Tudtam, hogy a lányom aznap este az épületben tartózkodott, de minden olyan gyorsan történt. Soha, de soha nem gondoltam volna azt, hogy az én lányom is áldozatul esett odabent. Ott álltam a lányom előtt aki halott volt és a fickó aki megölte őt, szintén holtan feküdt mellette. Nem tudtam ezzel a helyzettel mit kezdeni„-mondta Leclair.

A búcsúlevél

 Lépine búcsúlevelében papírra vetette ördögi tervét és a női nemet tette felelőssé saját sikertelenségeiért. Eredetileg 19 „radikális feministát”, (rendőrt, újságírót, tévés személyiséget, politikusokat, különböző női vezetőket) választott ki, akiket név és telefonszám szerint ki is listázott, de időhiány miatt változtatni kényszerült a tervén, és arra fókuszált, hogy a mészárlásban mindegy kiket, csak nőket öljön meg. Az ámokfutó korábban szintén felvételizett a műszaki karra, de nem vették fel. Ez is közrejátszhatott abban, hogy végül ezt a helyszínt választotta a mészárlás helyszínének. A háromoldalas búcsúlevelét sokáig nem is hozták nyilvánosságra, egészen addig míg Francine Pelletier a La Presse rovatvezetője ki nem szivárogtatta azt. Az újságírónő szintén rajta volt a 19 nevet tartalmazó listán, mint az ámokfutó eredeti terveiben szereplő egyik feminista célpont.

A Notre Dame Bazilika

A háromnapos gyász után kilenc áldozattól a montreáli Notre Dame Bazilikában vettek végső búcsút.

1991-ben a kanadai Parlament megszavazta, hogy minden év december hatodikát tartsák a nőkkel szembeni erőszak elleni fellépés napjának. A „montreali mészárlás”-ként elhíresült tragédia miatt szigorodtak a fegyvertartás körülményei is, noha éppen a 2014-es ottawai és montreáli terrorista gyilkosságok okán sokan a mai törvényeket lazábbnak vélik a 26 évvel ezelőttieknél is.

A tragédia egyes túlélői és szemtanúi hosszú évekkel később is poszttraumás stresszben szenvednek. A 26 évvel ezelőtt történtek mind a mai napig különböző fizikai, társadalmi, szociális és egzisztenciális hatásokkal vannak jelen az életükben. Legalább két hallgató későbbi öngyilkossága magyarázható azzal, hogy nem tudták feldolgozni azt az érzelmi és pszichikai traumát, amit a vérengzés kapcsán átéltek.

Film is készült a szörnyűségről

 Denis Villeneuve kanadai rendező egészen reális képet festett a montreáli mészárlás néven elhíresült vérengzésről. A film közepétől kezdve a hangsúlyt, az akkor még esetleges túlélőkre, majd az esemény zárultával a bennük átalakult világképre és a sokk okozta életképtelenségre helyezi. Evidens, hogy Marc problémája a nőkkel, vagy a világ gonoszságának reflekciója – a fiú életére maradandó károsodásokat okozott Marc pszichéjében, amit a fiú egyedül képtelen volt feldolgozni s ez vezetett a szörnyűségekhez.

A szörnyű vérengzés a tragédiát feldolgozó filmben

A mészárlásról készült film trailere

Az értelmetlenül meghalt nők névsora