28 éve írták alá a montreáli jegyzőkönyvet az ózonpajzs védelmére

Szeptember 16-a az ózon világnapja, amely az ózonpajzs védelmére életre hívott montreali jegyzőkönyv évfordulója.

Jelenleg hazánk légkörének ózontartalma regenerálódóban van, ahogy ez egész bolygónkon tapasztalható. – Az 1990-es évek második felében megállt az ózontartalom csökkenése, és egy regeneráció indult meg – mondta el lapunknak Tóth Zoltán légkörfizikus –, így már bő 10 év távlatában bizonyítottnak tekinthetjük, hogy a montreali egyezmény eredménnyel járt.

Lassú regeneráció

A regenerációs folyamat azonban erősen hullámzó, és hazánk felett már gyakorlatilag állandósult az a jelenség, hogy minden nyáron változó mértékű ózoncsökkenést tapasztalnak a szakértők, a javuló tendencia ellenére. – Ennek az okára egyelőre csak sejtéseink vannak, de azzal állhat kapcsolatban, hogy az utóbbi években nyáron gyakrabban volt tapasztalható mediterrán légbeáramlás, ami általában alacsonyabb ózontartalmú levegőt jelent – magyarázta a légkörfizikus.

Tóth Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy az ózonkárosító anyagok ipari felhasználásának megszüntetése nem azt jelenti, hogy már nincsenek jelen a sztratoszférában, csak hogy mennyiségük nem növekedik tovább. Némely anyag lebomlása akár 100–150 évet is igénybe vehet, így hatásuk – ugyan csökkenő mértékben, de – még sok éven keresztül érzékelhető lesz.

Még lehet erős lyuk

Egész bolygónkat tekintve meg kell említeni az Antarktiszon tapasztalható, sokat emlegetett ózonlyuk jelenségét. – Ez minden évben az ottani kora tavasszal jelenik meg, és „fénykorában”  az ózon hosszabb időszakokra szinte teljesen eltűnt a felszín feletti 15–30 kilométeres magasságban, ahol normális esetben a legtöbb van belőle, bár ez csak időszakos jelenség – mondta el Tóth Zoltán.

Az ózonlyuk egyes években még a globális ózoncsökkenés megszűnése idején, sőt a regeneráció elindulásakor is drasztikus méreteket öltött. – Nem kizárható, hogy még a jövőben is számíthatunk egyes években erős ózonlyukra. Mivel az ózonkárosító vegyületek az egész légkörben jelen vannak még, hazánkban sem zárható ki nagyobb, tartósabb ózonhiányok kialakulása, noha ennek esélye egyre kisebb.

Az Antarktisz feletti ózonlyuk szeptember 12-én

Hiányos védelem

Önmagában az ózon védelmére létrejött egyezmény egy környezetvédelmi sikertörténet, de Antal Z. László szociológus, a Napsugárzásvédelmi Tudományos Testület tagja szerint sajnos kudarcos oldala is van. – Az eltelt évtizedekben óriási károkat okozott az UV-sugárzás, de még mindig rengetegen vannak, akik nem figyelnek a megfelelő védelemre a napsugárzással szemben – hívta fel rá a figyelmet Antal Z. László. Az UV-sugárzás miatti szemproblémák, daganatos megbetegedések száma folyamatosan növekszik, mégis kevesen teszik meg a kellő óvintézkedéseket.

– Gátló tényező az is, hogy még mindig nincs törvény a szabadban dolgozó emberek védelmére erős UV-sugárzásban, és az ember sokszor nyaraláskor sem foglalkozik ezzel – vélekedett a testület tagja. Véleménye szerint meg kellene tanulni a napsütés élvezetének egy másik módját, és változtatni kellene mára veszélyessé vált szokásainkon. Ezek közé tartozik a napon tartózkodási idő és az öltözködési szokások megváltoztatása is. – A Meteorológiai Szolgálat honlapján elérhető az ózontérkép és az UV-térkép is. Ez nincs ingyenesen közzétéve minden országban – tette hozzá Antal Z. László –, és nálunk is csak néhány elkötelezett szakember munkájának köszönhető. Az ingyenes tájékoztatásnak elsősorban egészségvédelmi szerepe van, ezért feltétlenül érdemes rá odafigyelnünk.

A Montreali Jegyzőkönyv

Igazi kuriózum az ózon­réteg védelméről szóló egyezmény a környezetvédelemben, hiszen néhány év alatt eljutottak a problémától a megoldásig.

1974-ben jelent meg egy tanulmány, miszerint probléma lehet az ózonréteggel. Ezt két amerikai tudós eljuttatta a kongresszushoz és civil szervezetekhez, melynek eredményeképp a fogyasztók szankcionálták az ózonkárosító termékeket, így fogyasztásuk 60%-kal csökkent.

1985-ben két tanulmány is azt állította, hogy az ózonréteg valóban csökken. Ebben az évben fedezték fel az ózonlyukat is, melybe két tudós belerepült, és helyszíni mérésekkel bizonyították a létezését.

1987-ben, elképesztően rövid idő alatt az ózonlyukban végzett mé­résekhez képest, 46 ország aláírta a jegyzőkönyvet, amely szavatolta az ózonkárosító anyagok gyártásának meg­szűnését.

A példaértékű siker a kutatók, a gyártók, a civilek és a sajtó közös összefogásának volt köszönhető.