Home | Az Iroda | Totó, Tía és az Isteni küldetés – kanadai életképek…

Totó, Tía és az Isteni küldetés – kanadai életképek…

Tía és férje, Carlos – mint a legtöbb ember az Azori-szigeteken –, nem nézett ki tipikus portugálnak. A szigeteken a gyarmatosító portugálok érkezését követően nagyszámú flamand és kelta-breton bevándorló telepedett le a 17–18. században, és keveredett a portugál népességgel. Ezért olyan sok a fehérbőrű, világosbarna hajú, kékszemű ember az Azori-szigeteken.

Európa leghosszabb ideig tartó fasiszta államrendszere erős hatást gyakorolt rájuk és az előző nemzedékekre. Nem csak a kötelező négyosztályos általános iskola nem művelte a népet, a katolikus egyház a vallás által sokkal erősebben szorította, tartotta kordában az embereket. Az uralkodó osztály nemcsak a vallással, hanem a portugál népek egymás ellen való uszításával is szilárdan biztosította a fasiszta rendszer uralmát felettük. Az Azori-szigetek lakóit „halszagúnak” csúfolta a többi portugál. Az nem számított – meg kinek is jutott volna eszébe –, hogy a portugál konyha alapanyagait a tengeri élőlények biztosítják. Azt is könnyű beadni a jó népnek, milyen lusták, ingyenélők a szigetlakók, azért szegények, azért megy rosszul a soruk, mert ez az alja-nép csak elveszik a megtermelt javakat. Röviden: el kell tartani az ingyenélő népséget. Sehol máshol Portugáliában nincsenek tea ültetvények, így valójában az anyaföldön halványlila gőzük sincs arról, milyen keményen kell dolgozni egy tea ültetvényen. Arról sincs fogalma egy fővárosinak sem, mekkora harcot folytat a természeti erőkkel a sziget lakossága évszázadok óta. Természetesen arról sincs tudomásuk, hogy az Azori-szigetek a valaha látott legszebb zöld színben pompázik a természetben.

[URIS id=26311]

AZORI-SZIGETEK

 

Érdekes megfigyeléseket tehet egy idegen utazó Kanadában. A latin kultúrájú népek általában – különböző okokból – fél kilométeres neveket adnak gyermekeiknek. Amint ezek az emberek Kanadában telepszenek le, a nevük jobban összemegy, mint a mosásban a klott-gatya. Ez csak az egyik része ennek a név dolognak. A becenevek kerülnek elsősorban közhasználatba a hivatalos születési nevek helyett. A Tía szó spanyolul nagynénit jelent. Mi a valódi neve a hölgynek? Talán még ő maga is az útleveléből nézi ki, hogy ne keverje össze a sok nevet. Na, ez még nem minden. Ahogy kiejtik a hölgy nevét, egy spanyolul tudó ember sohasem gondol a nagynéni szóra. Ne reménykedjünk, mert még mindig nincs vége. Ahány nemzet, annyiféle kiejtése van ennek a három betűs szónak – már ha valaki látta valaha leírva a Tía nevet.

Nem, ennek még most sincs vége, hadd izzadjanak kicsit a nyelvészek. Az indoeurópai nyelveken beszélő nemzetek kb. harmincféle kiejtés változatait valahogy egy csoportba lehet gyömöszölni. Az ázsiai, afrikai és a Karib-szigeteki mellett a polinéziai nyelveket beszélők teszik igazán színessé ezt a kérdést. De ez még mindig nem a csattanó. Az igazi kihívás a nyelvészek számára az lenne, ha meg tudnák tudományosan magyarázni azt, hogy Tía honnan a csudából tudja minden esetben, hogy róla, vagy hozzá beszélnek ezek az emberek teljesen más hangsúllyal és kiejtéssel.

Totó megjelenése Tía és Carlos életében majd ugyanolyan gyökeres változást hozott nekik, mint Totónak. A gyönyörű, ártatlan angyal szemű unokáik, a tűzrőlpattant menyük elveszítése mellett azt látni, milyen emberi ronccsá vált szeretett fiuk, nagyobb szenvedést okozott nekik, mint a fasiszta rendszer összes embernyomorító gyötrelmei, mely elől szerencsésen elmenekültek. Ezek elől az emberi gyötrelmek elől, személyes tragédiák elől nincs hova menekülnie a léleknek.

Tía szemében egy groteszk fintor volt a sátántól, hogy a gyilkos 18 hónapos börtönbüntetéssel megúszta szeretett családjuk kiirtását, melyet már az ítélethozatal napján harmadoltak, és az előzetes fogságot beszámítva az ítélethirdetés napjától számítva 10 napon belül szabadult. Mindennek tetejében az azt követő félévben a jogosítványát is visszakapta ez a felelőtlen rongy ember! Társadalmainkban talán ez az egyetlen eset, hogy egy tömeggyilkosnak visszaadja az államhatalom ugyanazt a fegyvert, amivel már egyszer hatásosan gyilkolt, embereket egy életre megnyomorított.

Az is egy külön tanulmány témája lehet, hogy ez az egyszerű szigetlakó emberpár milyen szépen élt le eddig ötven évet együtt. Tía a jó Istent, a sátánt, a vallást és az egyházat teljesen különválasztotta. Gondolatvilágában a jó Isten és a sátán voltak azoknak az erőknek megtestesítői, melyek az emberi erők felett álltak. A vallás az, amiről vele és közelében képtelenség volt egy szót is váltani. Akárki, akármikor szóba hozott egy vallási kérdést, ő azonnal és nagy szigorral rákérdezett, milyen teológiai végzettséggel rendelkezik az illető. Nem várta meg a választ, csak folytatta, ha van ilyen végzettsége az illetőnek, akkor menjen az akadémiára diskurálni ezekről a kérdésekről hozzáértő emberekkel. Ezt igazi latinos temperamentummal adta elő egy szuszra, pergő nyelven, emelt hangon. Aki nem értette a hirtelen rázúduló, éles hangú szóáradatot, meglepetésében egyből elfelejtette, mit is akart mondani.

A templomban tartották az egyházi nemzetiségi klubfoglalkozásokat mindig a mise után. Ezeken ő állandóan részt vett, minden rendezvényben szerepet vállalt. Jókedvűen mosott, főzött, takarított, tette, amit éppen kellett, elsőként ott volt és mindent megcsinált. Nagyon jól érezte magát, mikor egy-egy rendezvény jól sikerült. Holtfáradtan a mosogatás, pakolás után még beállt táncolni is a hazamenni nem akarók közé. Carlos ezekre a rendezvényekre hősiesen elkísérte kedvesét, kimérten, úriember módjára minden asszonyt, leányt egyszer megtáncoltatott. Majd eldiskurált egy pohár bor mellett akárkivel, aki a közelében volt. Egyaránt kedvesen, humorral közeledett minden ember fiához, akivel csak összeakadt, legyen az kínai, japán, néger, vagy skandináv. Számára mindenki tudott valami érdekességgel szolgálni. Közben türelmesen várta, hogy kedvese előkerüljön a konyhából, vagy a táncparkettről, ahol addig táncoltatták, míg szusszal bírták.

Carlost nem lehet egy templomba se becsalni. Se szülei temetésén, se gyermekei esküvőjén nem ment be a szertartásra. Kint ült kedvenc fekete autójában és megvárta, míg vége van ennek a hóbelevancnak. Ha kellett, akkor ment segíteni, megjavította a székeket, lefestette az ajtókat, meg ilyenek, de nem volt olyan alkalom, hogy ne jelentette volna határozottan ki, ezt ő nem a templomnak csinálja. A vallás hivatalos képviselőin – felekezetre való tekintet nélkül – üres szemekkel átnézett, mint az ablaküvegen. Soha nem szólt hozzájuk, mindegyiket elkerülte, köszönésüket sem fogadta. A plébános ezt jól tudta, ezért külön vigyázott, hogy ne kerüljön Carlos közelébe egy rendezvényen sem. Mert ha igen, Tíával is meggyűlik a baja és végül is jobb a békesség. Különben is, oly maroknyi ez a kis közösség ebben a nagy, idegen világban, itt minden lélekre nagy szükség van.

Carlos csak egyetlen mondatot tudott tökéletes angolsággal kiejteni, mint egy hollywoodi filmsztár a filmvásznon. Mikor vallása iránt érdeklődtek, csak annyit mondott: You do not want to know. Okay?! Valahogy az emberek ehhez a hanghoz kivétel nélkül egy mellüknek szegezett hatlövetűt társítottak. Pedig csak egyik mutatóujjával adott nyomatékot mondókájának, azt is gyengéden, nem hadonászva.

Miután Totót ágyba dugták és fiuk is nyugovóra tért, a szokásos csend borult kettőjükre. A csendet Tía törte meg: „Én érzem – kis szünet után folytatta –, ezt a fiút Isten küldte hozzánk, segítenünk kell neki.” Közben a hatalmas ablakon át a távolba nézett a sötét éjszakában. Carlos öntött magának még egy kis pohár bort. Lassan kortyolgatta, oda sem figyelve az asszony beszédére. Ő az öreg faliórát szuggerálta. Az egyetlen tárgyat, amit elhozott szüleitől a szigetekről. A nagyszülőké volt, állítólag száz éves elmúlt és sántán, nagyon hangosan ketyegett. Maga javította, nem talált olyan órást Kanadában, aki elvállalta volna a javítását, amikor az óra főrugója eltörött. Cseppet nem zavarta, hogy mindennap öt percet késett. Egy héten csak egyszer kellett felhúzni, akkor igazította a pontos időhöz.

Újból Tía törte meg a csendet, „holnap hazafelé bemegyek a nyelviskolába és beíratom a fiút. A legelső dolog, hogy meg kell tanulnia angolul. Míg talpra áll, addig John régi szobájában ellakhat, ott van külön fürdőszobája is.” A további teendőket már csak magában tárgyalta meg. A nyelviskolát olasz bevándorlók alapították, ők mindenkit befogadnak és tejesen ingyenes az oktatás. Bármikor be lehet kapcsolódni, egész évben folyamatos a tanítás.

Carlos ekkor kényelmesen hátradőlt, de szemét nem vette le az óráról. Közben gyengéden az asztalra csapott, vigyázva, nehogy felébressze a fiúkat. „Vézna gyerek ez, de mi majd megizmosítjuk, mert ha nem bírja a gyűrődést, meg fog szökni. Majd több vörös húst, meg rizst, sok zöldséggel kell neki főzni, hadd egyen.” A „mi” azok a haverjai voltak, akikkel már harminc egynéhány éve dolgozik együtt.

Pszichológia tanulmányt igényel, ahogy ez a két egymást szerető, tisztelő, ötven éve együtt élő élettárs kommunikál egymással. Nincs megbeszélés, vita, még azt sem tudatják egymással, hogy hallják, mit mond a másik. Egyszerűen bejelentik egymásnak, hogy mit gondolnak, mit fognak tenni és kalap.

Totó közben aludt, mint a bunda, olyan matracon, amilyenről még álmában sem gondolta, hogy létezik. Arról sem volt fogalma, hogy sorsa már ezen az estén megpecsételődött. Arról meg jobb, ha nem is tud, hogy most már „Isten keze” és valami küldetés is szerepel az életében. Meg arról sem tudott, hogy ezt az édes álmot egy darabka papír mily gyorsan rémálommá változtatja. Arra a darabka papírra az van írva „Order for Deportation Canada – Kitoloncolási Végzés Kanada – (folyt. köv.)

AzlrodaAvatarAz Iroda

   aziroda.si@gmail.com

Fotó: Naomi eX
naomiex.ca@gmail.com

Fotót készítette: Papp József
beautifuldiamondsfoto@gmail.com

 

Tények:

  • A Ditadura Nacional (1926-1932) és Estado Novo (1933-1974) ismerik el a második Portugál Köztársaságnak.
  • A demokratizálódó folyamat 1974-1982 között zajlott le, mely során a gyarmatait véres harcok útján lassan elvesztette az anyaország. Az új demokratikus alkotmány ami 1982-ben lépett érvényben, előfeltétele volt az akkor még EEC felvételnek.
  • Portugália 1986-ban vált teljes-jogú tagjává az Európai Uniónak. Az EU-ban lépés pillanatától számítva, Kanada megvonta a menekültjogot, minden Portugál állampolgártól. Ennek következtében, 1987-ben csak Torontó és környékéről közel 40,000 portugálnak kellett azonnali hatállyal elhagynia az országot.
  • Torontóban 171,545 ember vallotta magát Portugál származásúnak 2011-ben. Az Azori-szigetekről származókról nem áll rendelkezésre pontos hivatalos adat. Becslések alapján, Torontóban kb. 70,000 ember él akik az Azori-szigetekről származtak el.
  • Az Azori-szigetek lakossága 2011-ben 246,746 fő volt. Becslések szerint, 1926 és 1986 között közel 321,000 szigetlakó menekült el a szigetről.
  • A legtöbb kanadai ember kereszténynek vallja magát. A legtöbb hívővel a katolikus egyház rendelkezik, 38,7%. A többi keresztény felekezetek összessége a lakosság 28,6% -át teszi ki, őket követik a nem vallásos emberek népes tábora, 24%.
  • Az iszlám a második legnagyobb vallás Kanadában, (3,2%), őket követik a hinduizmus (1,5%) a Szikh (1,4%) Buddhizmus (1,1%) Zsidó (1,0%) és a más vallások képviselői (0,6%).
  • A vallási-felekezethez tartózók és támogatók száma, 1950-től folyamatosan csökken Kanadában.

 

Első kanadai-magyar térképes üzleti és hirdető hálózat


VIDEÓS CIKKEK


Kanada Világa hírportál