Home | Hírek | Magyarországról | „Menjünk Kanadába nénje” – A stadion elől menekülnek a miskolci számozott utca lakói

„Menjünk Kanadába nénje” – A stadion elől menekülnek a miskolci számozott utca lakói

miskolc-stadion-roma-kanada

Több mint harminc család hagyta el a lakását egy év alatt azon a szegénytelepen, amelynek a helyére stadiont akarnak építeni Miskolcon. A legtöbben Kanadába mentek, a többiek nyomortelepről nyomortelepre vándorolnak. Új lakásra nincs pénzük, az önkormányzati lakáshoz pedig túl sok hátralékot halmoztak fel.  -írja riportjában az abcug.hu

Galamb József és Nagy Erika 16 éve élnek a Tizedik utcában a diósgyőri stadion tőszomszédságában. A szociális bérlakásukba beköttették a villanyt, a gázt, és felhúztak mellé saját pénzen egy kisebb épületrészt is. Tavaly októberben mégis úgy döntöttek, hogy elhagyják a házat. Ugyanis biztosak voltak benne, hogy az önkormányzat az első adandó alkalommal az utcára fogja tenni őket.

A miskolci önkormányzat tavaly nyár elején döntött úgy, hogy felszámolja a városban lévő nyomornegyedeket, köztük a Számozott utcáknak nevezett telepet, mondván, hogy az a bűnözés melegágya. A tíz utcából álló szegregátum pont a diósgyőri stadion mellett fekszik, amelyet nyolcmilliárd forintból tervez felújítani a kormány a magyar emberek pénzéből, azaz közpénzből, ehhez pedig szükség lenne a stadion melletti területre is.

Azóta lassan eltelt egy év. Az önkormányzat először lelépési pénzt ajánlott fel azoknak, akik hajlandóak önszántukból elhagyni a lakásukat, feltéve, ha Miskolcon kívül találnak maguknak lakást. Kétmillió forintot adtak volna házvételre, ezt azonban az önkormányzat tájékoztatása szerint mindössze egy család vette igénybe. Ezután elkezdték felmondani azoknak a családoknak a lakásbérleti szerződését, akiknek bérleti vagy közüzemi tartozásuk volt. Akinek pedig lejárt a bérleti szerződése, azokkal nem szerződtek újra.

Ettől féltek Galambék is, ők ugyanis évente hosszabbították meg a bérleti szerződésüket. Úgy döntöttek, hogy megpályáznak egy szociális lakást a város más területén. Az erre vonatkozó kérelmet benyújtották a Miskolci Ingatlangazdálkodó Zrt-hez. “Legyünk nyugodtak, el fognak helyezni minket” – válaszolta a cég Galamb József szerint. Ehelyett azonban januárban levelet kaptak, amelyben közölték velük, hogy a bérleti szerződésük lejárt, és február 23-áig el kell hagyniuk a lakást. Cserelakásról azonban nem esett szó.

Egy év alatt romhalmazzá váltak a Számozott utcák

A Számozott utcákban jelenleg körülbelül 150 család él – tudtuk meg Dancs Mihálytól, a Roma Polgárjogi Mozgalom helyi képviselőjétől. Az elmúlt egy évben több, mint harminc család költözött el a telepről. Van, aki kényszerűségből távozott, mert végrehajtási eljárást rendeltek el ellene, mások inkább elmentek még azelőtt, hogy rendőrökkel tetették volna ki őket. 29 család ellen pedig várhatóan fél éven belül megindul a végrehajtás.

Tavaly a telep utcáin gyakran lehetett helyieket látni, most alig sétáltak az utcán, csak a közmunkások dolgoztak. A telep nagy része rommá vált. A kiköltöztetett házakat ugyanis a MIK Zrt. vagy lebontja, vagy befalazza, így akadályozza meg, hogy belakják. A gyűjtögetők azonban sokszor még őket is megelőzik. Ottjártunkkor is két férfi bontotta egy romos garázs tetejét.

A 64 éves Bozik Rozália a telep közepén lakik, egy több lakásnak is helyet adó házban. A szomszédja azonban már rég elköltözött, Rozália pedig azt vette észre, hogy ismeretlenek elkezdtél elhordani a téglát, és bontani a budi tetejét. Sőt, már a ő WC-jébe is belekezdtek. “Ne szedd le a deszkát, még itt lakok” – förmedt rájuk egyik éjjel, de rá se hederítettek.

74 éves vagyok, az utcára menjek?

Rozáliának határozatlan időre szól a bérleti szerződése, azt mondta, hogy a MIK-től már szóltak neki, hogy ne meszeljen, nem érdemes. Egyelőre azonban még nem érzi úgy, hogy gyorsan szednie kell a sátorfáját.

Rozália egyelőre nyugodt, neki határozatlan idejű szerződése van | Fotó: Tuba Zoltán

 

A szomszédjában élő Oláh Istvánnak nincs ilyen szerencséje. Harminc éve él a Számozott utcákban, a minap mégis papírt kapott az önkormányzati cégtől, hogy április 13-áig el kell mennie neki is, és a fiáéknak is. “74 éves vagyok, az utcára menjek?” – kérdezte.

“Nincsenek kilátásaink” – mondta ifjabb Oláh István. Más önkormányzati lakásra képtelenek pályázni, ugyanis számlahátralékuk van, ez pedig kizáró ok. Rokonokhoz nem mennek, mert szerintük nem lehet huzamosabb ideig mások nyakán élni. Albérletre pedig nincs pénzük. “80-160 ezer forint a kaució. Én közmunkás vagyok, jövő hónaptól fogok tudni egyáltalán dolgozni” – mondta ifjabb Oláh. Közben pedig el kell tartania hatéves fiát és a négyéves lányát.

Ezek az emberek nem rendelkeznek állandó jövedelemmel, létminimum alatt élnek, már extrém szegényekről beszélhetünk” – mondta az Abcúgnak Rácz Béla, a Roma Polgárjogi Mozgalom helyi munkatársa. Szerinte nem lehet telepfelszámolási  programról beszélni, hiszen olyan akkor lenne, ha az ottlakók ugyanolyan, vagy magasabb komfortfokozatú házakba költözhetnének.

Rácz szerint a lakók nem szívesen hagynák el Miskolcot, egyrészt mert a környező településeken sem fogadnák őket szívesen (több borsod megyei település is rendeletet hozott, amely megvonná a segélyeket a betelepülők egy részétől), másrészt mert Miskolcon sokkal több munkalehetőség van, több közmunkást vesznek fel, és a gyerekeik is ide járnak iskolába. “Miskolciak, Miskolcon szeretnének boldogulni” – tette hozzá.

A kipateroltak nagy része kivándorolt Kanadába

Soós Attila, a miskolci Fidesz frakcióvezetője március elején bejelentette, hogy módosítják a lakásrendeletet, így azok a lakók is pályázhatnak szociális bérlakásokra, akik korábban a Számozott utcákban béreltek lakást. Feltéve, ha megfelelnek a feltételeknek. Ilyen például, hogy nem lehet tartozásuk. “Ez a lakásrendelet-módosítás inkább a társadalomnak szól” – mondta Rácz Béla. Szerinte sok rászoruló család nem fog megfelelni a feltételeknek, ezen kívül pedig korlátozottak a lehetőségeik.

Dancs Mihály | Fotó: Tuba Zoltán

Dancs Mihály szerint a tavaly nyár óta elköltözött harminc család nagy része nem talált lakhatási lehetőséget Miskolcon, ezért Kanadába mentek. Akik maradtak, azok telepről telepre vándorolnak a városban, és rokonoknál húzzák meg magukat. “Az önkormáyzat azt nem érti, hogy ha ezek a családok elhelyezés nélkül maradnak, akkor meg fognak jelenni a város másik pontján” – mondta Dancs.

Ferenc évek óta a Számozott utcák szélén élt a családjával, szüleivel, összesen tizenegyen. Takaros portájuk volt, szépen, tisztán berendezve. Most a ház szinte üres, az udvaron álló melléképületek pedig félig romosak. A végrehajtó májusi határidőt adott nekik az elköltözösére, de úgy döntöttek, azt már nem várják meg. Ferenc azt mondta, a város másik részén, a szintén nyomortelepnek számító Lyukóvölgyben vett lakást magának, édesanyja pedig mindenét eladta, és az Avasra költözött a rokonaihoz. A szomszédok viszont azt állítják, hogy valójában nem az Avasra mentek, hanem a többi családhoz hasonlóan szintén kimentek Kanadába, és már meg is kapták a letelepedési engedélyt.

Bár néhány héten belül menniük kell, Baranyi Gyulának fogalma sincs, hogy hova. Rokonok itthon nincsenek, aki van, Kanadában él. Oda készülnek ők is – vagy legalábbis egy fiúk. Az ő repülőjegye megvan, a munka ígéretével megy ki. A kiutazáshoz még össze kellene szedni 10-15 ezer forintot, de már mindenüket eladták. Nem tudják, miből lesz pénz. Baranyi közmunkára nem megy, mert keveset fizet. Helyette vasazik. A fiú Svájcban is próbálkozott, de több romával együtt hazatoloncolták őket.

Nem ők az egyetlen család, ahol a végcél Kanada. A számozott utcák egyikén szaladgált épp egy 8 éves kisfiú, aki elárulta, nekik is mindjárt költözniük kell, ők is Kanadába mennek. Vidámnak tűnt.

A végrehajtóval álmodnak

Csütörtök este tizenegy, Számozott utcákbeli lakos gyűlt össze a Roma Polgárjogi Mozgalom Fórumán, köztük Galambék és ifjabb Oláh István. “Minden este úgy fekszem le, hogy mikor jön a végrehajtó” – mondta egy idősebb férfi. “Hát ne feküdjön le” – viccelődött valaki, de hamar kiderült, hogy a társaság fele már végrehajtás alatt áll, a másik fele pedig valószínűleg később kerül sorra.

Volt olyan, akinek pár napja égett le a háza elektromos tűz miatt, az anyósa kórházba is került, a végrehajtó pedig ott kereste fel azzal, hogy el kell hagynia az amúgy leégett házat. Másnak azt mondták, jobban járnak, ha maguktól mennek el, mert ha a végrehajtó teszi ki őket, “az sokba fog kerülni”.

Dancs Mihály szerint jelenleg az időt kell húzniuk, ezért akiknél már kitűzték a lakáselhagyási határidőt, azoknál megpróbálják felfüggeszteni a végrehajtást, akkor pedig még fél évet biztosan maradhatnak az otthonukban. Azt is hozzátette, hogy módosíttatni szeretnék a lakásrendeletet, hogy a kipaterolt lakók könnyebben jussanak bérlakáshoz a város másik pontján.

Az összegyűlt embereket azonban mindez csak részben nyugtatta meg. “Menjünk Kanadába nénje” – ragadta karon az öreganyját egy fiatal férfi, és indult meg vele a kijárat felé.

a kisajátításokat érintő, Diósgyőr stadionja mögötti terület

Első kanadai-magyar térképes üzleti és hirdető hálózat


VIDEÓS CIKKEK


Kanada Világa hírportál