Kanada antik útjain

Észak-Amerikát a franciák „kezdték belakni” a Szent Lőrinc folyam (Fleuve Saint Laurent) mentén, itt, Québecben. A földrész középső részét is ők fedezték föl, a Nagy Tavakról délnek hajózva. Mindenütt, a folyók, tavak mentén városokat alapítottak. A legelsőket természetesen a Szent Lőrinc folyam partján, hiszen 1534-ben Jacques Cartier idáig hajózott föl, Hochelaga indián településig, s az egész területet elnevezte (kinevezte) Új-Franciaországnak. Ettől kezdve a francia királyok jószívvel osztogatták az ismeretlen földeket kegyeltjeiknek, vagy azoknak, akiket szívesebben tudtak egy óceánnyi távolságra a francia udvartól.
Észak-Amerika két legrégebbi útja szintén itt alakult ki: a Szent Lőrinc folyamot kíséri annak északi és déli oldalán.

A Királyok Útja / Chemin du Roy halad az északi part mentén, összekötve Montrealt Ville de Québec-kel /Québec Cityvel. Ma már többnyire (szerencsére) csak a helybéliek, kíváncsiskodó turisták, valamint krékpárosok használják, mert építettek egy négy-, helyenként hatsávos autóutat.
Csodálatos nyári hétköznapon indultuk gépkocsival Trois-Rivieres-be a Királyok Útján. Ez a ma már hatalmas, egyetemi város félúton van Montreal és Québec-City között a Saint-Maurice folyó torkolatánál.

Lassan haladtunk, mert az út apró településeken vezetett körösztül. Mindenütt megakasztott valami látnivaló, vagy a folyam terebélyesedett hirtelen tóvá, és ahogyan errefele az szokás, rögvest Lac Saint Pierre lett neve, de attól még továbbra is a Szent Lőrinc maradt. Trois-Rivieres előtt ismét összeszűkült úgy 2-3 kilométeresre.
Az út végig a parton vezetett. Rengeteg kerékpárossal találkoztunk. Láttuk, a Chemin du Roy mentén legtöbb helyen még nincs kiépített bicikliút, de a turistatérképek csaknem végig un. „kerékpárbarát” útnak jelölik.

Trois-Rivieresben lezárt utcák, bóvli-bódék, a tereken zenekarok, sok-sok sétáló, parkolóhely sehol… – Vagyis: a látogatókat igazi fesztivál hangulat fogadta a belvásosban.

A Déli Part /la Rive Sud/ – Rue Marie-Victorin.

Trois-Rivieresnél híd íveli át a folyamot -, az egyetlen Montreal és Québec város között. Ezen lehet átjutni a „Déli Partra,” a másik „antik útra,” a Rue Marie-Victorin-re. Ez az út több, mint ezer kilométer hosszú. Néhány éve az út menti (történelmi) települések polgármesterei elhatározták, hogy mindenki megépíti a maga kerékpárút szakaszát, amelyen majd kényelmesen (!) el lehet kerekezni Gaspéba.

Ezen az úton indultunk visszafele.
Hát…, a Marie-Victorin egyáltalán nem tűnik „kerékpárbarátnak.” Forgalmasabb, mint a Chemin du Roy, kerékpár nyomsávnak nyoma sincs sehol

Látnivaló akad bőven, talán több is, mint a folyam másik partján. A híd után délnek haladva Nicolet városka: részben az 1755-ben l’Acadie-ből kiteklepített franciák egy részének leszármazottai lakják. Sok helyütt lobogott viharvert acadiai zászló. Temploma hatalmas, csodálatos, mellette jellegzetes, kerek malom.

Odanak, Yamaska környéke valamikor az abénaki indiánok területe volt, ma amolyan rezervátum-falvak. Odanak városka helytörténeti múzeumát érdemes alaposan megnézni.
Sorel várost elcsúfítja az ipara és a kikötője. Itt ömlik a folyamba a Richelieu folyó, itt kezdődik a Lac Saint-Pierre egy deltával. Ez a világ legnagyobb édesvizi deltája, hamisítatlan viziparadicsom. Háborítatlan, mert telis-tele föl nem robbant lövedékekkel, és ezért ki merészelné háborgatni? A terület valamikor a hadseregé volt, itt próbálták ki a lőszereket, aknákat, a legújabb fegyvereket.

A soreli óvároson nem lehetett keresztülmenni, mert itt is fesztivál volt.
Az út továbbra is csodálatos, ám rendkívül forgalmas, nem merészkednék rá biciklivel, pedig innentől a Montreallal szemben fekvő Longueuil-ig csupa-csupa fölkapott, „divat-település” található. A jólértesültebb újgazdagok, akik annyira mégsem gazdagok, hogy befurakodhassanak a gazdagabbak lakta helyekre, ide építkeznek a vízpartra: Contrecoeur, Vercheres, Varennes, Boucherville hajóról szemlélve szinte teljesen összeépültek.

De maradjunk a szegényeknél! Mindenkinek, aki Québeckel kapcsolatos történelmi ismereteit szeretné kicsit bővíteni, ajánlom ezt az utat. A falusi, csöpp, helytörténeti kiállítások, (esetleg templomok) gazdag ismeretterjesztő anyaggal rendelkeznek.

Az úti beszámolót médiapartnerünk, a montreáli Magyar Krónika munkatársa készítette