Torontóban jól megfér egymással a sokféle náció

BÁTASZÉK-TORONTO | Horváth Elekné több, mint egy évet töltött Kanadában. Nem menekült, csupán, lányának és menyének segített, akik egy-egy unokával ajándékozták meg a távoli országban. -számolt be a teol.hu

Ez a „na, te kint voltál Kanadában” dolog, teljesen elképesztő – mondja Horváth Elekné Bihari Ilona, akit Bátaszéken a roma nemzetiségi önkormányzat képviselőjeként, illetve egykori egyesületi vezetőjeként ismernek, ismertek sokan. – Kanadában sem kolbászból fonják a kerítést, ott is dolgozni kell, támogatásból nem lehet megélni. Szóval ez az itthoni Kanadázás a menekültüggyel együtt, ha nem is teljesen, de sok esetben téves elképzelés – állítja az asszony. Azt persze hozzáteszi, hogy valóban vannak, akik elmenekültek innen, de ezt például a gyöngyöspatai romák esetében meg lehet érteni. Róluk, most csak emlékeztetőül annyit, hogy kálváriájuk az iskolai elkülönítéssel kezdődött, vagyis külön tanultak a roma és nem roma diákok, majd Gyöngyöspatán gyakorlatozott a véderő, volt fenyegetőzés, cigányozás, majd menekülés, egészen Kanadáig.

Bihari Ilona szerint az efféle dolgoknak elejét lehetne venni, ha a többségi társadalom és a roma kisebbség között hozzá hasonlóan képzett emberek töltenék be a híd szerepét. Horváth Elekné ugyanis kommunikáció-média szakon végzett, majd romológiát kezdett tanulni. Elhelyezkednie azonban a szakmájában nem sikerült. De nem ezért ment ő is Kanadába, hanem a gyerekei és majdani unokái után. – A lányom és a fiam pincérek. Itthon ők sem kaptak a végzettségüknek megfelelő munkát, ezért előbb Cipruson próbáltak szerencsét. De vonzotta őket Amerika, így végül Torontóba, azon belül is a Scarborough-ba kerültek. Az itt élők kilencven százaléka bevándorló, srí-lankai, filippinó és mindenféle afrikai náció képviselteti magát.

A legmeglepőbb azonban, hogy milyen jól megvannak egymással, és, hogy a befogadó ország is roppant toleráns velük szemben. A segítség azonban nem feltétlenül anyagi jellegű a közhiedelemmel ellentétben – teszi még hozzá. Az ottani roma gyerekek szülei és a pedagógusok között ugyanis például a szekszárdi Sárközi László segíti a kommunikációt. Ilyesfajta emberekre pedig itthon is szükség lenne, véli a bátaszéki nemzetiségi képviselő. – Kérdem én, hány roma banki alkalmazottat látni? Dolgozik-e a nagyvárosok többségében roma referens? Ugye nem. Pedig vannak tanult romák – mondja Bihari Ilona. Majd azzal folytatja, hogy a többségi társadalomtól hiába várnak megértést, ha a saját kisebbségük is ellehetetleníti magát, például mert nem életszerű foglalkoztatási programokat írnak ki.

 

Horváth Elekné több, mint egy évet töltött Kanadában, a 2012-es év elején pedig két unokája is született, érkezésekor már lánya és menye is várandós volt. Nekik segített. A lányok azóta is otthon babáznak, a fiúk azonban dolgoznak. Igaz, most sem a szakmájukban, hanem az építőiparban. Gipszkartonoznak. De jól érzik magukat, és Ilona szerint nem valószínű, hogy hosszú távon is itthon képzelnék el a jövőjüket.

Mindig is vándorló nép voltak

Horváth Elekné nyelvészetet tanul, és kutatja saját családja történetét. Érdekességként mondta el, hogy felmenői, anyai ágon szőkék, kék szeműek, és Ukrajnából érkeztek. És, hogy a családi legenda szerint egy gróf is van az ősök között. Nagyszülei először saját nyelvüket, majd az oroszt tanulták meg. Ilona szerint abban, hogy a romák időnként költöznek – Ukrajnából Magyarországra, Magyarországról Kanadába – semmi különös nincs, mindig is vándorló nép voltak, nálunk Mária Terézia telepítette le őket.

forrás: teol.hu | Budavári Kata